Nem sérti a személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. Különösen súlyos személyiségsértő magatartásként szerepelnek a törvényben a magánszemélyek közötti diszkrimináció, a lelkiismereti szabadság sérelme, a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, a becsület és az emberi méltóság megsértése. A személyiség kibontakozásának, önmegvalósításának fontos eleme a lelkiismeret szabadsága. Ezért általában tilos bármiféle kényszerítés vagy tiltás a vallásosság vagy ateizmus, párttagság vagy pártonkívüliség, az életmód és életvitel és más hasonló lelkiismereti kérdésekben. A lelkiismeret szabadsága magában foglalja a tudat szabadságát is, ez pedig a gondolat, a tudományos és művészeti meggyőződés, a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát, a tájékoztatáshoz és a bírálathoz való jogot stb.
A személyek szabadsága tág kategória, magában foglalja a tartózkodási hely, a lakóhely, a foglalkozás és a munkahely szabad megválasztásának jogát az országból való távozás és az oda való visszatérés jogát, stb. A személyes szabadság közérdekből, a törvény által elismert esetekben és módon (jogszerűen) korlátozható: pl. szabadságvesztés büntetés, kitiltás vagy kiutasítás, foglalkozástól való eltiltás útján, karantén, zárlat, kötelező egészségügyi vizsgálat, illetve védőoltás elrendelésével stb. A becsület az ember "társadalmi hitelképessége". Minden embernek joga van a társadalmi megbecsülésre, elismerésre. A becsületsértés számos, esetleg nagyon súlyos hátrányt okozhat, ezért tilos. Az emberi méltóság emberi mivoltunkat, a mindenkit megillető emberi rangot, emberkénti elismerést juttatja kifejezésre. Az emberi rang, az "emberség" kötelez: senki nem tanúsíthat senki mással szemben emberhez méltatlan (az emberi méltóságon aluli) magatartást. Így különösen tilos a kínzás, az embertelen, megalázó büntetés vagy bánásmód, az ugyanilyen hadviselés stb. A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltósághoz való jog a legátfogóbb személyiségi jog, minden más személyiségi jog ún. anyajoga, amiből bármely, akár a törvényekben nevesített, akár nem nevesített személyiségi jog lefejthető (így pl. az élethez való jog és a halálbüntetés tilalma is).
Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el. A bűncselekmény védett jogi tárgya a személyek tág értelemben vett cselekvési szabadsága. A bűncselekmény sértettje bárki lehet, tehát gyermekkorú vagy kóros elmeállapotú személy is. A bűncselekmény elkövetője is bárki lehet. Ha azonban a hivatalos személy hivatalos eljárása során követi el a kényszerítő magatartást, hivatali bűncselekményért - például kényszervallatás - felelhet. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának a magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett jelentős érdeksérelmet is át kell fognia. Az elkövetési magatartás a sértettnek - erőszakkal vagy fenyegetéssel - valamilyen, a saját akaratával ellentétes cselekvőségre való kényszerítése. Az erőszak személy ellen irányul, a sértett testének támadó jellegű érintését jelenti. Elegendő, ha akaratot hajlító, így például az elkövető megpofozza, megüti a sértettet. A fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. [1978. évi IV. tv. 138. §] A fenyegetés egyszerű, azaz az elkövető által kilátásba helyezett súlyos hátrány irányulhat akár a sértett anyagi helyzetére, becsületére, akár nemi szabadságára - például megerőszakolásával fenyegeti meg az elkövető. A bűncselekmény csak akkor válik befejezetté, ha azon túl, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelően cselekszik, ebből jelentős érdeksérelme is származik. Az érdeksérelem a sértett bármilyen érdekkörében - például vagyoni, személyi - a bűncselekménnyel okozati összefüggésben beállt negatív változás. Súlyossága mindig az eset összes körülményeitől függ.
Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény védett jogi tárgya a helyváltoztatás, a tartózkodási hely megváltoztatásának szabadsága. A cselekmény sértettje bárki lehet, akinek az elkövetést megelőzően cselekvési szabadsága volt. Annak, hogy ez milyen mértékben állt fenn nincs jelentősége. Így súlyosan mozgáskorlátozott személy is lehet a bűncselekmény sértettje. Ha az elkövetés hivatalos személyek ellen irányul, az egyéb körülmények függvényében más bűncselekmény merülhet fel (például hivatalos személy elleni erőszak). A bűncselekmény elkövetője bárki lehet. A hivatalos személy által jogszerű eljárásában történő személyi szabadságtól megfosztás - például őrizetbe vétel - nem bűncselekmény, az eljárás során történő jogszerűtlen korlátozó intézkedés más bűncselekmény megállapíthatóságát veti fel (például a jogellenes fogvatartásét.) A bűncselekmény elkövetési magatartása a személyi szabadságtól megfosztás. Ez minden olyan aktív vagy passzív magatartást felölel, mely alkalmas arra, hogy a sértettet személyi szabadságától megfossza. Ez bármilyen rövid időre és bármilyen módon - például öngyilkossággal fenyegeti - történhet, kivéve, ha a jogellenesség hiányzik. Így nincs bűncselekmény a szülői fenyítőjog gyakorlása körében történő szobafogság esetén. A bűncselekmény a személyi szabadságtól történő - bármilyen rövid idejű - tényleges megfosztással válik befejezetté, bevégzetté pedig akkor, ha a sértettet újra szabadon engedik. Ez azt jelenti, hogy az is büntethető e bűncselekmény elkövetőjeként, aki a tettes által bezárva tartott sértettet nem engedi ki, hanem annak további fogvatartásához segítséget nyújt. A cselekmény csak szándékosan követhető el.
Súlyosabban minősül a bűncselekmény, ha az elkövető az emberkereskedelemmel összefüggésben megszerzett és a személyi szabadságától megfosztott sértett személyi szabadságának megfosztását fenntartja, és a sértettet munkavégzésre kényszeríti. Még súlyosabban minősül a cselekmény, ha aljas indokból vagy célból, hivatalos eljárás színlelésével, a sértett sanyargatásával, jelentős érdeksérelmet okozva, a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el. Aljas indokból vagy célból elkövetett a cselekmény, ha erkölcsileg elvetendő, elítélendő. Ilyennek minősülhet, ha más bűncselekmény elkövetése érdekében - például az erőszakos közösülés előkészületeként - követik el. Hivatalos eljárás színlelésével valósul meg a cselekmény, ha az elkövető úgy tünteti fel a személyi szabadságtól való megfosztást, mintha állami vagy államigazgatási szerv szabályszerű eljárásának keretében - például rendőrként eljárva - foganatosítaná az intézkedést. Sértett sanyargatásával követi el a bűncselekményt, aki a személyi szabadság megfosztásával szükségszerűen együtt járó testi és lelki szenvedésnél nagyobb gyötrelmet okoz, és ez az általános értékítélet szerint is elítélendő. Az érdeksérelem a sértettet ért bármilyen - akár személyi, akár erkölcsi, akár anyagi jellegű - hátrányos következmény.
Kényszerítés csak abban az esetben állapítható meg, ha nem valósul meg más bűncselekmény. Ilyenkor a bíróságnak először azt kell vizsgálnia, van-e olyan más büntetendő magatartás, amely a kényszerítés mellett egyéb, speciális elemet is tartalmaz. Ez esetben akkor is e más bűncselekményért felel az elkövető, ha annak törvényi büntetési tétele megegyezik a kényszerítésével. Ilyen lehet például a zsarolás, az önbíráskodás vagy adott feltételek mellett akár az erőszakos közösülés is. Ha a személyi szabadság megsértése egy másik súlyosabb bűncselekmény -rablás, stb. - eszközcselekménye, akkor ezért nem felel az elkövető.
(forrás: www.nincsigazság.freeblog.hu)