LEGÚJABB BEJEGYZÉSEK

2013. 04. 27.

Az észak-amerikai indiánok a magyarok rokonai (?)

A kérdés nem is annyira földtől elrugaszkodott, mint véljük.
Akár teológiai, akár kulturális, akár történelmi,  szempontból nézzük, a válasz: igen.

A síksági indiánok - akiket hívhatunk puszták népének is -, akik a Kanada-pajzs gránitszikláitól egészen le a Texasi-alföldig, a Sziklás-hegység keleti nyúlványaitól a Mississippi völgyéig terjedve élnek.
A térség bővelkedik folyókkal, mely biztosítja a vizet. Állatokkal és növényekkel, fákkal, amik az élelmet biztosítják. A magas szirtek pedig a metsző prériszelek ellen nyújt védelmet.

A síksági indiánok törzsei a következők:
arapahók, arikarák, assziniboinok, atszinák, dakoták, feketelábú indiánok, gróvantrok, hidatszák, janktonáj sziúk, kajovák, kajova apacsok, komancsok, lakoták, lipen apacsok, mandánok, nakoták, oszédzsok, paunik, sájenek, síksági krik, síksági odzsibvék, varjúk. 

Őseik hatalmas bölényekre vadásztak, amik millió számra legeltek a prérin. A bölények azért szaporodtak el ennyire, mert a prérin nem volt náluknál erősebb ragadozó, ami a bölényeket megtizedelhette volna.

Az éghajlati változások néha rákényszerítették a törzseket arra, hogy elvándoroljanak. Voltak állandó lakhellyel rendelkező törzsek is - legfőképpen azok, akik földműveléssel is foglalkoztak. 
A telepesek bejövetelével és az amerikai polgárháború kitörésével a földművelő életmód megszűnt és végleg áttértek a nomád állattartó életmódra.

Az ázsiai hunok

A Hun Törzsszövetségnek több, mint 100 törzs volt a tagja. A legnagyobb birodalmat mondhatták magukénak a korai kőkorszaktól egészen az ókor közepéig. Területük Európában a mai Svájc keleti részétől az Ural-hegység keleti részéig terjedt, Ázsiában a Kaukázus-hegység keleti részétől a Góbi-sivatag keleti végéig, illetve a mai Mongóliától a Himalája északi lábáig terült el.
A kínaiak a sorozatos hun támadások miatt építették fel a kínai nagy falat.

Az ázsiai hunok szövetsége az éghajlat drasztikus változása miatt felbomlott. Egyes törzsek délebbi vidékekre vándoroltak, mások északabbra. 

Az avar törzsekből kiváló törzsek egy csoportja kockázatos és meglehetősen nehéz feladatra vállalkozott Kre. 9 000 évvel ezelőtt. A mai Kamcsatkán és Alaszkán keresztül a mai észak-amerikai kontinenst célozta meg. 
Valaha Kamcsatka és Alaszka között volt egy járható szárazföldi út, ami az évezredek során a kontinensek vándorlása miatt eltűnt.

Az avarok így többet soha nem tudtak visszamenni Ázsiába, így kénytelenek voltak letelepedni új otthonukban.


Az amerikai kutatók mind a mai napig az észak-amerikai indiánokat így hívják: amerikai ugorok, amerikai turániak.


Az indiánok nyelve

lakota nyelven:
"Ketó ketó hetyen topa, ketó ketó hetyen topa"

magyarul így hangzik:

kétszer kettő legyen négy


Senora Maria de la Cruz, indián tudós asszony azok közé tartozik, akik a spanyol mellett megőrizték 
anyanyelvüket. Emellett angolul is megtanult. 1974-ban a CBC-nek adott interjújában a következőket mondta: „…mint született indiánt és a mexikói kultúrák kutatóját engem az lelkesített az angol nyelv tanulásában, hogy ezen a világ minden csücskén beszélt nyelven végre képes leszek őseim kultúráját közkézre adni, és csodálatos filozófiájukkal a fehér ember sekélyes gondolkodásában új távlatokat nyitni. Ma már tudom, hogy az elvárásom túl nagy volt. A nahuatl indián nyelv lenyűgöző kifejező erejét, tömörségét, képi megjelenítő, ragozó, értelmet módosító képességét az angol nyelv még annyira se képes kifejezni, mint a spanyol…”

Clark beszámol arról, hogy többször tapasztalta Sacajaweanál azt az őt egyre jobban bosszantó szokást, amivel a nyelvzseni és angolul kitűnően beszélő tolmácsnő az illető indián szóvivő néhány szavát több hosszú angol mondattal adta vissza. Amikor ez már sokadszor fordult elő, az egyik esti tábortűznél megkérdezte tőle, hogy miért tesz 
így, amikor megegyeztek abban, hogy mindig mindent azonnal és pontosan fog fordítani. Sacajawea válasza meglepte Clarkot, hiszen tudta, hogy a nő teljesen őszinte és megbízható. A válasz: „ – Szóról szóra egy nyelvet se lehet igazán lefordítani, legkevésbé pedig az indián nyelveket. Én a hűséges, pontos, a gondolattal teljesen megegyező fordítást vállaltam, ami egészen más dolog. Az indián beszéd szavait – melyeket mesterien forgatnak és árnyalnak azáltal, hogy a legtöbb szóhoz rövid, módosító végződéseket ragasztanak – az angol nyelvben csak több 
hosszú, magyarázó mondattal lehet visszaadni, mert az angol kifejező ereje összehasonlíthatatlanul gyengébb az indián nyelvekben rejlő erőnél.” 

Móricz János és Csizmadia István: A 60-as években a kanadai sajtóban nagy port vert föl az a hír, mely szerint Móricz János és később annak honfitársa, Csizmadia István beszámoltak nem mindennapi tapasztalatukról: Ecuadorban néhány indián törzs a magyarhoz, anyanyelvünkhöz rendkívüli módon hasonlító nyelven beszél. Ez a hasonlóság olyan erős, hogy magyar füllel helyenként határozottan érteni lehet őket.

Rostás Sándor, verbita pátert hosszú várakozás után engedték misszióba. Együtt ment Dél-Amerikába azzal az egyetlen Japánból származó misszionáriussal, aki ősi japán családból származott, és a modern japán nyelven kívül a japán ősi nyelvet is beszélte. (...) A páterek későbbi közös álmélkodására a rendkívül rossz nyelvérzékű és spanyolul szinte semmit se tudó japán pap egészen rövid időn belül többször is bebizonyította, hogy kitűnően szót ért az indiánokkal.

Zenei vonatkozások
Bartók, Kodály és világhírű zongora virtuózunk, Cziffra György egyaránt meg voltak győződve arról, hogy a magyar és indián népzene pentatonitásában egy tőről fakadt. Itthon megjelent egy gyűjtemény Bartók Béla összegyűjtött leveleiből. Ennek az utolsó oldalain az olvasó megtalálja a Seattle-beli Wood professzorral folytatott levelezését. Már ezekből is kitűnik, (...) hogy Bartók utolsó nagy álma az indián és a magyar népdal közös eredetének bizonyítása volt. 

Teológiai vonatkozások

Az indiánok egy Isten hívők voltak, és a Nap képében tisztelték Őt, a Nagyszellemet, a 
Világmindenség Teremtőjét. Ábrázolásánál mindig a Nap és a sárga vagy arany szín szerepel. „Bouass, a Happy Lady, vagyis a Boldogasszony ábrázolásánál mindig a hold kísérete és a ruha kék színe a jellemző. Pontosan ezek érvényesek az ősmagyarokra is. Az első szakrális szám az indiánoknál a 4, mégpedig 3+1 formájában. A magyaroknál ugyanez a 3+1 szerkezet lelhető fel: „Három a magyar igazság, de negyedik a ráadás!” A beavatási szertartás során minden törzsfőnek vagy népvezérnek először a napba kellett néznie, aztán egy, a törzs különféle területeiről összehordott halomra, vagy meglévő dombra kellett fölmennie, és lándzsájával a Négy Égtáj felé sújtania. A magas helyek egyébként is prioritást élveztek. Az orvosságos emberek magaslatokon imádkoztak, ennek hiányában magas fákra másztak. Történelmünkben a magyar királyok felavatásának egyik döntő momentuma volt, hogy egy 
összehordott dombon a Négy Égtáj felé kellett kardjukkal sújtaniuk. A magas helyek itt is mindig prioritást élveztek, a táltosok dombokon imádkoztak, vagy ezek hiányában magas fákra másztak. - A 7 és a 3 x 3 = 9 az indiánok szakrális számai a már említett 4 mellett. Amint később látni fogjuk, minden díszítő motívumuk erre a három 
szakrális számra épül. A magyarok a 4-en kívül szintén a 7-et és a 9-et használták szakrális számokként. A „Bouass (Happy Lady), az indiánok Boldogasszonya 7 minőségben szerepel. A magyarok Boldogasszonyát az egész Kárpát Medencében máig is ugyanígy 7 névvel tisztelik. Nem kétlem, hogy a magyar fajú népek legősibb szellemi elöljárói az Ázsiában végig föllelhető „sámánok”-hoz hasonló szinten látták el tisztüket. A népvándorlás és honfoglalások korára azonban a magyar szellemi vezetők már régen túljutottak ezen a szinten és „táltosok”-ként már abban a régi világban, amikor a krisztusi etalont még nem is ismerték az emberek ők már eljutottak a világosság tornácára. Ezért helyesebb a régen általánosan használt „táltos” megnevezésük, melyet mára sajnos még a legkiválóbb kutatók is mintha elfelejtettek volna. Ugyanígy fest a kép az indiánok „orvosságos emberé”-vel. Nála legalább nem használják a „sámán” kifejezést. - Itt az ideje, hogy tisztázzuk a mexikóiakkal kapcsolatosan folyvást 
emlegetett véres áldozatok, és az északiak skalpolási szokásának kérdéseit. Az aztékok a többi indián előtt teljesen ismeretlen emberáldozati rítust mint legkésőbbi bevándorlók – ahogy láttuk - Kru. 1168-ban mutatják be először. Ezt a szokást Ázsiából frissen hozták magukkal. Az ezen megütköző spanyol hódítók azonban egyrészt kegyetlen népirtásuk magyarázatául és ellensúlyozásául erősen eltúlozva adtak hírt erről. Másrészt az ókorban az egész eurázsiai kontinensen elszórtan mindenütt emberáldozatokat végeztek. Perzsián kívül a legismertebb Ibn Kab mórarab történetíró közlése, mely szerint a mórok Hispániába vonulásukkor emberáldozatok véres helyeire bukkantak. Hérodotosz ugyanerről a Hispániáról írja, hogy a hadjáratok során az elesett harcosok fejbőrét lenyúzzák és egymás előtt kérkednek velük. Az első fehér-indián csatákban a holttesttel mindig tisztelettel bánó indiánok a spanyoloktól 
látták először ezt a test csonkításának megélt és részükre érthetetlen eljárást. Az évszázados harcok során azonban két-három törzs harci szokásként átvette a skalpolást fehér ellenfeleiktől.

Legfontosabb jelképek: 
Az indiánok Thunderbirdjének (Mennydörgésmadár) ornitológiai megfelelője a Havasi Sólyom (Falco rusticolus altaicus). Jelentése: az Észak-amerikai indiánok összefogásának jelképe. A magyarok Turulmadarának madártani megfelelője ugyanez a Havasi Sólyom, melynek édes, legközelebbi, kisebb 
termetű rokona a Kerecsensólyom. A sas ábrázolás teljesen hibás és túlhaladott. A Turulmadár jelentése: a turáni népek összefogásának jelképe. 
A székely kopjafákról is azt hitték, hogy indián származásúak, akárcsak a nemzetségfáink. Mindannyian elmondták, hogy ez az első hely a világon, ahol látják, hogy az ellenfél tiszteletén túl nem csak az elesett embereknek, de az elpusztult lovaknak is méltó emléket állítottak. Ez rendkívüli módon egybevágott indián filozófiájukkal. Azoknál a kopjafáknál, ahol a székely faragóművész a Turulmadarat ábrázolta, lábuk a földbe gyökerezett, kapkodtak a fényképezőgépeik és a videóik után. Hangosan álmélkodtak azon, hogy Magyarországon, egy óceánon, a Nagy Vízen túli emlékhelyen az ő Thunderbirdjüket, nagy tiszteletben tartott 
Mennydörgésmadarukat háromszor is kifaragták!? – A totemtarsolyt és a totemoszlopot, mint kifejezéseket még feltétlenül meg kell vizsgálnunk, mert elnevezési, nómenklatorikus értelemben azt sugallják, mintha valami közük volna a totemizmushoz. Pedig csak a fehér ember aggatta rájuk ezt a totem kifejezést. A totemtarsolyokat a mai keresztény indiánok is előszeretettel viselik. Ezek ugyanis minden időben egy-egy példamutató embertársuk ereklyéjét rejtették. A szenteknek és ereklyéiknek tisztelete az indiánoknál teljesen általános. Ez és a Boldogasszony megléte a magyarázata annak, hogy a jezsuiták már az első években meg tudták szervezni katolikus mintaállamukat Dél-Amerikában, amit később fehér katonaság zúzott szét, elkergetve a szerzeteseket, megölve a keresztény arató-vető indiánokat… - Ez tehát az úgynevezett totemtarsolyokkal kapcsolatos tényállás. A totemoszlopoknak titulált gyönyörű faragványok pedig nemzetségfák és családfák, magyar kopjafáink édes testvérei.

Díszítőmotívumok vonatkozásában: 

Az ősi indián motívumok ismert értelme tanúságos és néha egészen lenyűgöző. Szinte úgy érezzük, hogy a már elfeledett ősi tudásból vagyunk képesek valamit újból birtokba venni. Csak egy példát említek: a nálunk „Rozettá”-nak, az indiánoknál „A legkisebb család”-nak nevezett motívumot. Ezt a jelet festi még a mai napig is a lakodalmas menet az újházasok sátrára, vagy házfalára. A szimbólum ugyanis a legkisebb családi taglétszámra, 2 szülőre 
és négy gyerekre utal, teljes személyi egyenrangúságot kölcsönözve már előre is a születendő gyermekeknek a felnőttekkel. A gyermek személyiségét ugyanis a fogantatás pillanatától egyenlőnek tartották a megszületett, vagy 
felnőtt emberével. Ez olyan tisztán él bennük a mai napig is, hogy a fehérbőrű temető látogatókat időnként furcsa töprengésre kényszerítik. Hogyan is értsen meg a mi globalizált világunkban valaki például egy ilyen gyermek sírfeliratot: „Little Moon (Kis Hold) szül.:1969. május 6-án, megh.: ugyanezen év június 8-án. Tehát a mi fogalmaink szerint egy hónapot és két napot élt. Az alatta lévő sorban mégis ez áll: „Mély fájdalmunkra csak 10 hónapra élhetett velünk.” Itt bizony nincs áltatás. Az anya testrészének bizonyos ködös és vitatott időpontig személyes önrendelkezésre eltávolítható „sejtburjánzása” náluk ismeretlen fogalom. A magzat a fogantatás pillanatától teljes értékű ember és megismételhetetlen személyiség. A dakoták elnevezési rendszere csodálatos erővel sugározza 
ezt az ősi és Isten eredeti elgondolásával harmonizáló meggyőződést a magyar szülőknek. A dakoták magukat a saját nyelvükön egyszerűen emberek-nek hívják. A gyermekek a kis emberek, a magzatot pedig (és most kapaszkodjanak meg kedves hallgatóim!) a titokzatos embernek szólítják. Micsoda kimondhatatlan bölcsesség és ezer évek letisztult filozófiája szól hozzánk ebben a nómenklatúrában.

(forrás: a hu.wikipédia.org válogatásában
avarok
hunok
síksági indiánok
Dr. Simon Péter "Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön" írásából)

IMA A BOLDOGASSZONYHOZ

Mi Anyánk Univerzum királynője, ki a Földön vagy. Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod. Miképpen Benned, azonképpen bennünk is. S ahogy mindennap elküldöd a Te szereteted angyalait, úgy küldd el hozzánk ma is. És bocsásd meg a bűneinket, melyet a Te tested oltára a Természet ellen követtünk el. Miképpen mi is jóvátesszük azzal, hogy meggyógyítjuk a Földet. És gyógyítsd meg a szíveinket, szabadíts meg minden rossztól.

Mert Tiéd a Föld, a gyümölcs, az állatvilág, az emberi test, a szerelem, a szépség, és az öröklét.

Mindörökké, Ámen.

NIMRÓD KIRÁLY SEGÍTSÉGŰL HÍVÁSA

szólítom a Hold istenét, akit úgy neveznek: Ősúr.

szólítom a Mars szellemét, akit úgy neveznek: Hadúr.

szólítom a Nap erejét, akit úgy neveznek: Arany Atyácska.

szólítom a Vénusz istennőjét, akit úgy neveznek: Boldogasszony.

szólítom a Merkúr szellemét, akit úgy neveznek: Világügyelő Fiú.

szólítom a Jupiter szellemét, akit úgy neveznek: Magyarok Istene.

szólítom a Szaturnusz istenét, akit úgy neveznek: Öregisten.

Nap Párduca, szittyák dicső királya ébredj fel, jöjj el újra! Boríts fényt szent hazánkra!

AZ INDIAI HUNOK IMÁJA

Meditáljunk a Teremtő isteni Fényforráson, mely a Nap istenségén, Fény Atyán keresztül árad, és aki az Univerzumot teremtette és táplálja égi, s földi lényeket. Azon, aki minden nehézséget elhárít, bűnt és tudatlanságot megtisztít és növeli az életerőt. Kérjük a Napkorongban megnyilvánuló Fény Világanyát, hogy világosítsa meg elménket és tisztítsa meg szívünket, hogy Isten megvilágosító fényében élhessünk!

INDIÁN SZENT TANÍTÁSOK

1. Tiszteld a Föld Anyát, és a másik három emberi faj bőrszínét!
2. Óvd a Föld Anyát és teremtményeit!
3. Becsüld a többi élőlényt, és hagyd, hogy ők is becsüljenek téged!
4. Légy nagyvonalú, mer ez az, ami segít túlélni! Adj hálát az életért a Teremtőnek!
5. Szeress, és vívd ki, hogy szeressenek!
6. Légy alázatos! Az alázat a bölcsesség és az értelem ajándéka!
7. Mindig légy kedves magaddal és másokkal!
8. Részesülj az érzésekből és a személyes kapcsolatokból!
9. Légy becsületes magaddal és másokkal!
10. Tartsd be ezeket a törvényeket, és tartasd be a többi emberrel is!

HAMÍS TANÍTÓK, ÁLMESTEREK ISMÉRVEI

1. A hamis tanító nem várja, hanem begyűjti a tanítványokat.
2. A hamis tanító tanításának középpontjában nem a Tan, hanem ő maga áll.
3. A hamis tanító a belsőről beszél, de a külsőre figyel.
4. A hamis tanító szeretetről és megbocsátásról beszél, mindaddig, amíg érdekei nincsenek veszélyben.
5. A hamis tanító hízeleg a tanítványainak, míg az igazi számon kérni, dorgálni is tud.
6. A hamis tanító nem kivívja, hanem kiköveteli a tanítványok tiszteletét és odaadását.
7. A hamis tanító szegénységet és szerénységet hirdet, de jól megél a hívek áldozatkészségéből.
8. A hamis tanító minduntalan saját küldetésére, kiválasztottságára hivatkozik.
9. A hamis tanító fennen hirdeti, ő már mentesült a földi élet törvényei, a Karma és az újjászületés alól.
10. A hamis tanító fél a többi tanítótól. A hamisak riválisai, az igaziak leleplezői lehetnek.
11. A hamis tanító fejlődésről beszél, de ő maga nem fejlődik.
12. A hamis tanító híveit, titkokkal, csodákkal, "fizeti ki".
13. A hamis tanító azt hirdeti, hogy az ő áldása, beavatása garancia a tanítvány fejlődésére.
14. A hamis tanító magához öleli a nála gyengébbeket, de eltaszítja az erősebbet.
15. A hamis tanító nem magyarázatot ad, hanem tekintélyekre hivatkozva vakhitet követel.
16. A hamis tanító a saját útját hirdeti a legigazabbnak minden út közül.